pályakép » szakmai életrajz » publikációk a szerzőtől »

A világrendszerről, illetve világrendszer-szemléletről régóta (mondhatni már vagy másfél évszázada) folyó vita hazai felújításának gondolatát csak üdvözölni tudom.

Ami Immanuel Wallerstein koncepcióját illeti, arról már több alkalommal vele személyesen is szót váltottam, illetve eszmecserét folytattam, és meglehetősen sokat is írtam (pl. 1985, 1995, 1999, 2011), mind elismerő és dicsérő szavakkal, mind pedig kritikai megjegyzésekkel. Hogyan is ne érthettem volna, és ne értenék ma is teljes mértékben egyet a világgazdaság szerves rendszerként értelmezésével, egyenlőtlen, sőt egyenlőtlenítő fejlődésének megállapításával és egyes országok gyorsabb fejlődésének, mások viszonylagos lemaradásának világgazdasági összefüggésekben való vizsgálatával, amikor a nemzetközi fejlődési szakadékot, „az elmaradottság és fejlettség dialektikáját” (1976) magam is csak a világgazdaság történelmi fejlődésének összefüggésében véltem mindig is magyarázhatni?! Sőt, a „nemzeti” rendszerek kialakulását, változását és az ún. „szocialista” rendszer létrejöttét és bukását is nem kevésbé! De hogyan is ne bíráltam volna Wallerstein nézeteiben az olyan elemeket, illetve következetlenségeket vagy tévesnek tartott megállapításokat, mint például:

·     a világrendszer‑szemlélet abszolút, kizárólagos (és végső soron időtlen) értelmezése, vagyis a "nemzeti társadalomnak" és nemzetgazdaságnak egy tévesen azonosított, valójában soha nem létezett entitásként való felfogása, hamis fogalommá minősítése, és

·     az elemzés egyetlen tudományos egységeként a világrendszernek mint tőkés világgazdaságnak a megjelölése és e rendszer létének alapját pusztán a "hatékony társadalmi munkamegosztásra", illetve a "gazdaságra" való leegyszerűsítése,

·     a „tőkés világgazdaság", illetve a tőkés piacgazdaság létrejöttét inkább történelmi véletlennek tulajdonító, mintsem az emberi társadalom általános és törvényszerű fejlődése termékének és szakaszának tekintő felfogás, amely szerint "az uralkodó réteg képzelőerejének egyfajta alkotó szárnyalása" vezetett a többlet-kisajátítás új, piac által történő módjának kikísérletezéséhez,

·     az egyenlőtlen nemzetközi cserének mint a "nemzetközi kizsákmányolás" fő formájának a tételezése és az államgépezetek erejében mutatkozó különbség következményeként, vagyis végső soron a hatalmi viszonyok függvényeként való értelmezése (ellentmondva a munkamegosztásban betöltött "strukturális szerepek" minőségi különbözőségéről általa is hangoztatott tételnek),

·     a tőkés világrendszer mozgásának csupán a térbeli tágulás vagy összehúzódás és az időbeli ciklikusság törvényszerűségeivel való jellemzése, vagyis e szerves rendszer sajátos fejlődésének negligálása és a technológiai változások által előidézett módosulásainak lebecsülése,

·     a világgazdaság perifériáján is előrehaladó felhalmozási folyamatnak az "eredeti tőkefelhalmozás" folyamatával való azonosítása és a (nem-kapitalista termelőkkel folytatott) egyenlőtlen cserére való leszűkítése, ami azt a következtetést sugallja, hogy a kapitalizmus nemcsak kihasználja és átalakítja, hanem mindenkor fel is tételezi a prekapitalista szektorok létét, vagyis a tőkefelhalmozás világméretű folyamatának a "prekapitalista tartalékok" kimerülése, a kapitalizáció és proletarizáció teljessé válása szab így végső határt. És így tovább…

Letölthető publikációk:

Gondolatok_a_rendszer-szemleletrol

563 KB

PDF dokumentum

2012.06.15.