pályakép » publikációk a szerzőtől »

Nagy-Britannia 1882-ben szállta meg Egyiptomot, főként a Szuezi- csatornához fűződő érdekei miatt, majd az első világháború alatt protektorátussá nyilvánította. A második világháború után három fő politikai erő alakította az ország külpolitikáját: a brit koronát képviselő főbiztos, az egyiptomi uralkodócsalád, élén Fáruk királlyal, illetve a nacionalista Wafd párt. A háborút követően erősödtek az angolellenes megmozdulások. Az első arab–izraeli háború (1948–1949) után a Wafd párt került meghatározó szerepbe (1951). A kormány egyoldalúan hatályon kívül helyezte azt egyiptomi brit jelenlétet szabályozó, 1936-ban kötött szerződést. A közvélemény a brit csapatok távozását követelte a Szuezi-csatorna övezetéből. 1952-ben a király menesztette a Wafd-kormányt. 1952–1970● A kialakuló hatalmi vákuumban az addig ismeretlen Szabad Tisztek Mozgalma magához ragadta a hatalmat (1952. július 23.), elmozdította a királyt, és kikiáltotta a köztársaságot (1953. június 18.).

Letölthető publikációk:

Egyiptom – Külpolitika

150 KB

PDF dokumentum

2010.04.19.