pályakép » publikációk a közreadótól »

A NATO lisszaboni csúcsértekezletének (2010. november 19–20.) egyik fontos kérdése volt – a napirendjén szereplő más kérdések mellett (a szövetség új stratégiai koncepciója, az európai rakétavédelem megteremtése, a NATO belső reformja, az Oroszországhoz való viszony) – az afganisztáni háború problémája. A kérdést a konferencia második napján (november 20.) kibővített ülésen tárgyalták meg, amelyen a NATO-országok mellett az ISAF-ban résztvevő húsz nem NATO-állam képviselői is résztvettek, valamint Afganiszták képviseletében Hamid Karzai elnök. Jelen voltak továbbá az afganisztáni újjáépités legfontosabb donor-országainak és szervezeteinek képviselői is.

A csúcskonferenciát közel egy évvel megelőzően Barack Obama elnök meghirdette az ún. kivonulási stratégiát (exit strategy), amelynek leglényegesebb eleme, hogy a nemzetközi erők 2011-ben megkezdik 2014-ig tartó kivonulásukat Afgnisztánból, a hatalmat és ország biztonságáért való felelőségget pedig addigra fokozatosan átadják az afgán kormánynak és a biztonsági erőknek. A terv lényeges eleme, hogy a kivonulási időszakban (és azután is) a főszerepet és a terhek nagyrészét az Egyesült Államok magáravállja. A terv azt is célozta, hogy az időpontok kitűzésével leszerelje az immár kilenc éve folyó háború ellenzőit, és szövetséges kormányok számára pedig lehetővé tegye harcoló erőiknek ütemezett és rendezett kivonulását. Az afganisztáni háború befejezésének kilátásairól, kimeneteléről és az ország jovőjéről a nemzetközi erőkben részvevő országokban kialakult széleskörű vita ellenére a kormányok lényegében egyetértettek a washingtoni kormányzat kivonulási tervével.

A NATO-csúcsértekezleten a kibővített ülés résztvevői által elfogadott nyilatkozatot ebben a szellemben fogalmazták meg, és az elfogadott dokumentum is ezt a tervet rögziti, viszonylag rövid terjedelemben. Nem szerepelnek a nyilatkozatban a korábban a szakértők által várt részletek (például az egyes tartományok igazgatásának átadásáról szóló ütemterv), és a konferencián elmaradt a hosszútávú partnerségről szóló egyezmény kötése is, bár a nyilatkozat rögzíti a szövetség készségét egy ilyen kötelezettség vállalására. A nyilatkozat egyebek mellett kimondja, hogy a nemzetközi közösség támogatja az afgán kormány nemzeti megbékélést kereső erőfeszítéseit, amely arra irányul, hogy integrálja a felkelők azon részét, amelyek „lemondanak az erőszakról, megszakítják a kapcsolataikat a terorrista csoportokkal és akceptálják az afgán alkotmányt”.

A nyilatkozata elfogadása után tartott sajtótájékoztatón mind Obama elnök, mind Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár „reális”-nak minősítette a kivonulási tervet, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok és a NATO mindaddig nem hagyja magára Afganisztánt, ameddig misszió nem teljesül. Karzai afgán elnök a konferencián és a sajtótájékozatón való szereplésével pedig megerősítette azt a korábban róla kialakult benyomást, amely szerint ő és kormányzata jelentik a kivonulási terv egyik leggyengébb láncszemét.

(A nyilatkozatot újra közreadja Horváth Jenő)

Forrás: A NATO honlapja: http://www.nato.int/cps/en/natolive/news_68722.htm

Letölthető publikációk:

Declaration by the Heads of State and Government of the Nations

260 KB

PDF dokumentum

2010.11.25.