pályakép » szakmai életrajz » publikációk a szerzőtől »

Mint ismeretes, a valaha egységes társadalomtudomány az elmúlt két évszázadban a különálló diszciplínák és szubdiszciplínák sokaságára bomlott. Az ókori görög és római vagy éppen a kínai, arab és más bölcselettudományok művelői még magától értetődően egyszerre foglalkoztak az emberi társadalom működésének különböző, gazdasági, jogi, illetve intézményi, politikai, kulturális és erkölcsi vonatkozásaival, illetve az ember (legalábbis a szabadnak minősülő ember) mint társadalmi lény és egyszersmind mint természeti és biológiai lény materiális és morális, fizikai és szellemi tevékenységének, érdek- és értékrendjének kérdéseivel.

A modern ipari társadalmak bonyolult rendszerének kialakulásával és a társadalmi "alrendszerek" elkülönülése, a piacgazdaságnak az állam működésével és a politikai élettel szemben nyert fokozott autonómiája nyomán, valamint a társadalomtudomány művelőinek a bonyolult rendszer kisebb-nagyobb részeire összpontosító vizsgálódásai folytán azonban a 19. század közepétől kezdve a legutóbbi időkig a szakosodás okozta szétaprózottság vált mindinkább jellemzővé a társadalomtudomány és annak diszciplínái, köztük a közgazdaságtudomány fejlődésére is.

Ez – miként általában a szakosodás – egyfelől a részletek hatékonyabb feldolgozása, elmélyültebb tanulmányozása és kifinomultabb eszközök kidolgozása révén a tudományos ismeretek és módszerek gyarapodását hozta magával, másfelől viszont a szemléletmód elszegényedéséhez, a nagyobb és szélesebb összefüggések szem elől tévesztéséhez, a részleteknek valós térbeli és időbeli kontextusaikból való kiragadásához is vezetett.

A valóság, a világtársadalom és világgazdaság legújabb-kori fejlődése azonban mindinkább irrelevánssá és anakronisztikussá teszi az egyoldalú megközelítéseket, a szakterületi merev elkülönülést, a szélsőséges nézeteket és az egymást kizáró alternatívákat.

Letölthető publikációk:

Tarsadalomtudomany_es_az_oktatas

595 KB

PDF dokumentum

2012.06.06.