A címben megfogalmazott kérdés nyilvánvalóan arra vonatkozik, hogy az úgynevezett szocialista rendszerek összeomlása és átalakulása, vagyis történelmi kudarca tekinthető-e a velük szemben álló, illetve szembe állított rendszernek, a „kapitalizmusnak” a győzelmeként. Bár a közfelfogás és a vonatkozó politikatudományi és közgazdaságtani irodalom jelentős része is e kérdésre igenlő választ ad, maga a kérdés több szempontból is téves és félrevezető. Először is azért, mert pusztán logikailag sem következik az önmagát „szocialistának” nevező rendszer kudarcából, bukásából az, hogy az általa ellentétesnek és ellenségnek minősített másik rendszer, ti. a „kapitalizmus”, amellyel szemben hirdette meg a maga felsőbbrendűségét, társadalmilag igazságosabb és gazdaságilag eredményesebb jellegét, ténylegesen diadalmaskodott volna, legalábbis történelmileg. Másodszor azért, mert tudományos szempontból valamely rendszernek a minőségét nem annak ideológiája, még kevésbé önmeghatározása alapján kell meghatározni. Harmadszor azért, mert a kapitalistának nevezett rendszernek nemcsak számos változata létezik, amelyeket ma már a „Rendszerek összehasonlító gazdaságtana” mindinkább meg is különböztet, hanem mert a kapitalizmus időben is sokat változott, és változik ma is. Végül pedig, de nem utolsósorban történelmileg (és ebből következően tudományosan is) azért, mert a világgazdaság szerves rendszerében létrejött és így vagy úgy fejlődő, fennmaradó vagy elbukó „rendszereket” egymástól független entitásokként tételezi, vagyis figyelmen kívül hagyja a nagy rendszeren belüli létüket és kölcsönhatásaikat. Tehát magának a kérdésnek a tartalma nagyfokú leegyszerűsítést és ideológiákból eredő, nem pedig tudományosan megalapozott értelmezést foglal magában. De másfelől még az igenlő válaszból sem következik nemleges válasz arra a kérdésre, hogy van-e alternatívája a (jelenlegi) kapitalizmusnak. Hacsak nem akarjuk (a gazdasági elmaradottság rendszerét vizsgáló Leibenstein professzor szavaival élve:) „az intellektuális kérdést kiragadni a történelmi összefüggésekből”, vagy ugyancsak tudománytalanul elfogadni a szovjet típusú rendszerek ideológiai önmeghatározását és az 1980-as évek végéig fennálló két katonai blokk konfrontációjának mint a „kapitalizmus” és a „szocializmus” közötti történelmi versenynek, illetve szembenállásnak az ideologisztikus értelmezését, meg kell vizsgálnunk a szóban forgó fogalmak eredeti tartalmát és a valóságban kialakult rendszerek gyökereit és valós természetét is. | 
