A fejlett államok évente több tíz milliárd dollárral támogatják a függetlenségüket történelmi összehasonlításban nem oly régen elnyert fejlődő államokat azzal a deklarált céllal, hogy megkönnyítsék számukra a világgazdaságba való bekapcsolódást, illetve hozzájáruljanak a szegénység problémájának leküzdéséhez. A nemzetközi segélyezésben kifejeződő törekvések ellenére a különbségek nőnek: napjainkban vásárlóerő-paritáson számolva az átlagos egy főre jutó bruttó hazai jövedelem a fejlett államokban tizenöt-hússzorosa az Afrikában elérhetőnek. E különbség több, mint kétszerese annak, amelyet 1950-ben mértek. A nemzetközi segélyezési rezsim egésze azonban van annyira összetett és ellentmondásos, hogy ne lehessen egyértelmű értékítéletet alkotni, sem annak hasznosságáról, sem kívánatos mivoltáról. |