pályakép » publikációk a szerzőtől »

Mussolini 1925 második felétõl a diktatúra erõsítésével és kiterjesztésével felülkerekedett a politikai válságon, 1926 õszén pedig kihirdették a rendkívüli törvényeket, betiltották a politikai pártokat és a szakszervezeteket: elkezdõdött a totális diktatúra kiépítésének a korszaka.

 Az olasz gazdaság súlyos gondjai és nehézségei azonban a rendszer politikai konszolidálásával nem oldódtak meg, ugyanakkor kétségtelen, hogy a politikai teljhatalom megkönnyítette az elõbbiekkel való szembenézést. Azt gondolom, hogy elavultnak tekinthetjük azokat az interpretációkat, amelyek szerint 1926-ban azért történt fordulat a fasizmus gazdaságpolitikájában, mert a gyárosok és a bankárok követelték Mussolinitól, hogy törlessze már végre „a hatalomra juttatásához nyújtott kölcsönt”, hogy Giuseppe Volpi azért került De Stefani gazdasági miniszter helyére, mert Volpi „a nagytõke megbízható embere” volt. Nyilvánvaló, hogy a gazdaságpolitikai fordulatban, amelynek a „líra-csata” az egyik komponense volt, sokkal összetettebb folyamatokról volt szó: természetesen a fasizmus és  a támogatói közötti kapcsolatokról is – amelyek nagyon bonyolultak voltak –, de elsõsorban a gazdasági és pénzügyi gondokkal való szembenézésrõl, meg Mussolini személyes küzdelmérõl is, továbbá a fasiszta szakszervezet helyének és szerepének keresésérõl is a rendszeren belül és sok más kérdésrõl.

Letölthető publikációk:

Monetarizmus_olasz_modra

437 KB

PDF dokumentum

2012.12.17.