A történelemben minden, így a politikai eszmék is folytonosságot mutatnak, s ez a kontinuitás történeti korokba ágyazva jelenik meg, ahol új elemekkel telítődik mindaz, ami a régiekből megmaradt, hogy ezáltal újabb és újabb korszakokká váló minőségek keletkezzenek a történelem széles folyamában. A korszakváltás az esetek nagy részében nem a tízes számrendszer elvét követi, hanem rendkívül változatos, a naptári idővel általában aszinkronitást mutató periódusokkal találkozunk. Így van ez a 19. századdal is, mivel a gazdaságban és a politikában egyaránt a negyvenes, ötvenes évektől beszélhetünk a kontinens több országát is érintő új minőségről, ami a gazdaságban az ipari kapitalizmus elterjedését jelentette, a politikában pedig az alkotmányosság, és a parlamentarizmus különböző változatainak a térhódítását. Ebből következően ezt az új minőséget megjelenítő, tükröző politikai gondolkodás a 19. század közepétől jelent meg. Az előző időszak, a század első fele ezért nem más, mint a 18. századi politikai gondolkodás folytatása, amelyben azonban már találunk az új korszakra jellemző elemeket is. E tanulmányban ezért azt vizsgáljuk meg, hogy melyek azok a gondolatok, témák, melyeket a 18. század vetett fel és a következő század politikai gondolkodásában is meghatározó helyet kapott. |