pályakép » publikációk a szerzőtől »

Mögöttünk a Trianon évfordulóját a „Nemzeti Összetartozás Napjá”-vá nyilvánító törvény elfogadása, a kerek dátumot kísérő számtalan megemlékezés és írás. Közelebb kerültünk-e a nemzeti tragédia okainak megértéséhez, a trauma földolgozásához és a jövőben követendő optimális magatartás megtalálásához? Ma alighanem az egyetlen történelmi ítélet, amiben minden magyar, bárhol is él, bármilyen politikai eszméket is vall, egyetért, az az, hogy a trianoni békeszerződés rossz, igazságtalan határokat húzott, a történelmi országgal együtt fölosztotta a magyarságot is, és ennek súlyos terheit ma is érezzük. Ám nem mindenki gondol bele abba, hogy ami számunkra tragikus veszteség, szomszédaink szemében győzelem, sőt történelmi igazságtétel. E két ellentétes értékelést nehéz lesz közös nevezőre hozni belátható időn belül. A külföld nem fog egyértelműen egyik mellé sem állni, de fogékony marad a vádra, hogy Trianon puszta emlegetése is veszélyes, s hogy ezzel Magyarország feszültségeket gerjeszt. Pontos ismeretek birtokában azonban a károk itthon és külföldön is minimalizálhatók. Trianon kérdését ezért sem szabad, de nem is lehet a szőnyeg alá söpörni.

Letölthető publikációk:

Trianoni gyásznapok után – elkeseredés ellen

126 KB

PDF dokumentum

2010.06.22.