|
Ez a történet úgy kezdődött, mint a többi. Az Afrika szarva és az Arábiai-félsziget déli partjai előtti nagy kék országúton, Szudánból Kína felé tartott a Moszkovszkij Unyiverszityet nevű orosz olajtanker, gyomrában több mint 50 millió dollár értékű kőolajjal. Mintegy 300 mérföldnyire járt a jemeni partoktól, amikor május 5-én, helyi idő szerint hajnali négy órakor feltűntek a kalózok siklóhajói (motorcsónakjai). A jellegzetes „forgatókönyvtől” az első eltérés abban mutatkozott, hogy a 23 főnyi orosz legénység nem kezdett el össze-vissza futkosni a fedélzeten, hanem bezárkózott a tanker radartermébe. Miközben a kalózok a hajó fedélzetére való feljutással bajlódtak a tartályhajó kapitánya – az ilyen típusú vészhelyzetre vonatkozó előírásokat követve – összeköttetésbe lépett gazdáival és az admiralitással is. Szerencséje volt Moszkovszkij Unyiverszityetnek, mert nem túl messze hajózott az Orosz Csendes-óceáni Flotta kötelékébe tartozó Marsall Saposnyikov romboló, amely hamarosan irányt vett a tanker felé. Elkezdődött az orosz vezérkar és a brüsszeli NATO-központ közötti konzultáció is. Időközben az események menete látszólag visszazökkent a szokásos irányba: megszakadt a tartályhajóval való rádiókapcsolat, majd jelentkezett a magát ’Abdi’-nak nevező kalóz, aki sorolta a váltságdíjra vonatkozó feltételeket. Nyomatékként hozzátette: „Bármilyen a hajó kiszabadítására tett kísérlet a legénység életét teszi kockára.” Az oroszok kockáztattak: miután a Marsall Saposnyikov a tanker közelébe ért, helikopteren tengerészgyalogos rohamosztagot küldtek a tankerre, és a kommandósok rövid tűzharcban elkapták a kalózokat, a legénységet pedig sértetlenül kiszabadították. (A mentőakció sem számít igazán újdonságnak, a franciáknak is volt hasonló sikeres akciójuk.) A történet igazi újdonsága a befejezése volt: a kalózokat az oroszok két nap elteltével „szabadon engedték”, mondván, hogy nem nincs meg a kellő jogalap a fogságban tartásukhoz és a büntetőeljárás végrehajtásához. A „szabadon engedés” sajátos módon történt: a kalózokat beültették az egyik gumicsónakjukba, fegyverek és navigációs eszközök nélkül, még valamennyi benzint is kaptak a motorhoz és ivóvizet. A legközelebbi part párszáz mérföldnyire volt… Csak a tenger tudja mi történt velük.
|
