1985 és 1991 között a Szovjetunió utolsó „első számú vezetője”, az SZKP utolsó főtitkára volt. Nyugaton mindig nagyobb elismertségnek örvendett, mint hazájában. Ezt személyiségén – vitaképességén, humorérzékén – kívül elsősorban annak köszönhette, hogy a világ „közbiztonságát” fenyegető nukleáris arzenál korlátozása, illetve leszerelése tárgyában pragmatikus álláspontot képviselt. Ahogy Zsoresz Medvegyev fogalmazott, „Gorbacsov határozottan nem keltette olyan ember benyomását, aki csak a megfelelő alkalomra vár, hogy ledobhassa az atombombát Nyugatra.”
|