Napjainkban az Európai Unió integrációja a szakirodalomban egyaránt sikertörténetként is megjelenik, de fejlődésével kapcsolatban egyfajta jövőtlenséget is vélelmeznek (Csaba László, 2008). Mindenesetre tény, hogy a sikeres nyugati integráció mellett meg-megjelenik a dezintegrációs folyamat, amely területi változásokat érint, nemzetközi jogi alanyiságot, aminek gyakorlati jellegében politikai meggondolások és erőviszonyok a döntő alakító tényezők. Ugyanakkor az európai integráció többszintű és komplex folyamata gazdasági és társadalmi törvényszerűségeket is érint. Mindemellett komoly vita van a szakirodalomban arról, hogy meddig jutott el fejlődésében az Európai Unió. Sokkal több, mintha nemzetközi intézmény lenne, ugyanakkor még nem vált nemzetek felettivé és nem rendelkezik klasszikus értelemben vett föderalista struktúrákkal. Egyidejűleg felmerül a kérdés, hogy az unió, vagy több államiság megszűnése (felbomlása) esetén az utódlásnak milyen gazdasági, vagy politikai szabályozói léteznek, amit a nemzetközi gyakorlatban alkalmaznak? A tanulmány célja, hogy a dezintegrációt követő területi átalakulások során új államok, egységek kialakulásakor a gazdasági összefüggéseket eseti példákon bemutassa. |