1805 decemberében - a Habsburg-házra oly katasztrofális kimenetelű austerlitzi ütközet után - Charles Maurice de Talleyrand tanácsokkal látta el győzedelmes urát, Bonaparte Napóleont. Intelmeiben nekünk is fontos hely jutott. A magyarok - írta - cserbenhagyhatják a Habsburgokat, mivel a független állam alkotására túl gyengék, ezért az oroszok karjaiba vethetnék magukat. „Márpedig, ha az oroszok Magyarország urai, mindenhatók lennének Európával szemben."
1866-ban - már a königgrätzi győzelem birtokában - Otto von Bismarck így ír a párizsi nagykövetnek: "Ausztriával szemben jövendő helyzetünk biztosítása érdekében Magyarország nemzeti követeléseinek biztosítását és a magyar alkotmány betartását fogjuk kérni."
A XIX. században tehát - azzal együtt is, hogy Magyarország nem volt független állam - a magyarság súlya az európai hatalmi viszonyok alakulása szempontjából számba vett tényező volt. Olyan tényező, amelyet a politikai elit bölcsessége az 1867. évi kiegyezésben, az annak nyomán kibontakozó hatalmas modernizációs folyamatban kamatoztatott.
A XX. században ellenben az egész nemzet súlya degradálódott, vezetői pedig számos alkalommal kerülnek megalázó helyzetbe.
1918 november elején a francia Franchet d'Espčrey lovaglócsizmában fölényeskedik Károlyi Mihállyal szemben. 941 májusában a brit Sir Anthony Robert Eden a diplomáciai viszony megszakítása miatt távozni kénytelen követünkön, Barcza Györgyön keresztül az egész országot oktatja ki - hozzátehetjük, mélységesen méltánytalanul. 1964-ben nem csupán Kádár Jánost, de az egész országot alázza meg a szovjetorosz Leonyid Iljics Brezsnyev, amikor a magyar vezető Hruscsovnak szánt almaküldeményét a "címzett ismeretlen" indoklással parancsolja vissza Budapestre.
Röviden szólva tehát azt mondhatjuk, hogy Magyarország helye a XX. századi Európában óriási lecsúszást jelent az előző századhoz képest. Az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy ezt a pozíciót közelebbről és egyes korszakokra bontva vegyük szemügyre. Úgy, hogy minden esetben azt is megvizsgáljuk: volt-e alternatíva, s ezzel összefüggésben a külügyi szolgálat szerepét is felvillantjuk. |
